Több elkeseredett pénzügyi tanácsadó keresett meg problémájukkal. Nevüket egyelőre nem kívánják nyilvánosságra hozni, mivel az ügy folyamatban van.
A nehéz boldogulás, és a még nehezebb állás keresés - ahol a fizetésből meg is lehet élni -, lépés kényszerbe hozta őket, mint oly sok mindenkit hazánkban.
Ezt a kiszolgáltatott helyzetet, elkeseredettséget használják ki olyan nagy multi vállalatok, mint a pénzügyi befektetéseket, megtakarításokat életbiztosításokkal kombináló cégek.
A nehéz helyzetbe került, vállalkozásokhoz nem értő, azzal soha nem foglalkozó embereket „vesznek fel” kötelezve őket, hogy csináljanak vállalkozást a tevékenység folytatásához, hogy náluk tudjanak dolgozni. A gyanútlan „alkalmazottak” a munka megszerzéséért természetesen szaladnak vállalkozást indítani. Annak veszélyei, következményei, kötelezettségei ismerete nélkül.
Azaz igaziból azonnal halálra vannak ítélve.
A nagy „jótevő”, munkaadó multi persze semmit nem kockáztat. Az embereknek nem fizet semmilyen bért, utánuk nem fizet járulékokat, adókat. Egyszerűen a vállalkozásba kényszerített emberekkel megbízási szerződést köt, amit persze a rendszert át nem látó, nem ismerő „alkalmazottak” örömmel, és persze mindenféle jogi ismeret nélkül aláírnak, hogy a „munkáltatónál” elkezdhesse a munkát.
Hazánkban a gazdasági helyzet, és a családok egzisztenciális léte ingatag, instabil. Magyarországon a családok döntő többsége egyik napról a másikra él, megtakarításra lehetőségük nincs. Így ezen pénzügyi szektorban megélhetést keresők eleve nagyon nehéz helyzetből próbálnak profitálni, potenciális ügyfeleket találni. A nekünk nyilatkozó átvert, kihasznált munkavállaló, bocsánat „vállalkozó” elmondta, hogy hónapokig nem keresett semmit, éppen hogy kitudta fizetni a vállalkozást terhelő adó- és járulék kötelezettségeit. Eközben persze a „megbízója” dörzsölte tenyerét, mert neki viszont csengett a kassza a „megbízott” által kötött szerződéseknek köszönhetően. Közben több az interjú alanyunkkal kezdő „vállalkozó” hagyta abba a munkát bevétel, keresmény nélkül, sőt mindannyiuknak a vállalkozások után fizetendő kötelezettségek miatt százezres, de minimum több tízezer forintos vesztesége keletkezett a munkavállalásából, és került családjuk még nehezebb helyzetbe, mint voltak az állás keresés, és találást megelőzően. Ez persze a „munkáltatót”, megbízót abszolút hidegen hagyja, nem érdekli. Ám az ebben előforduló történetben a New York-i 50 milliárd dollár körüli vagyonnal bíró cég nem elégszik, nem elégedett meg ennyivel. A „megbízási szerződésbe” a megbízottal kötelezettséget vállaltatnak jutalék visszafizetésre, amennyiben ügyfelei közül 3 éven belül kilépés, visszalépés történik. És itt jön az igazi csavar. Interjú alanyom a levelezését rendelkezésemre bocsájtotta. Ebből kiderül, hogy a „megbízási szerződésben” erősen hangsúlyos, hogy véletlenül sem alkalmazott. Ennek ellentmondva azonban nyilvánvaló, hogy a tevékenység folytatásához minden eszközt, így az internetes felületet (ahol a „megbízott” a portfóliókat kezelheti, az ügyfelekkel a kapcsolatot tarthatja, nyomonkövetheti) is a „megbízó” adja.
És ahogy adja, úgy el is veszi, amikor a munkakapcsolat véget ér a felmondási levél tartalma szerint.
Továbbá a felmondás tartalmazza, hogy a továbbiakban a „portfóliójába tartozó életbiztosítási szerződésekkel kapcsolatos valamennyi joga és kötelezettsége a megbízási szerződésben foglalt kivétellel megszűnik”. Ez röviden azt jelenti, hogy nem láthat rá a szerződések alakulására, nem tud kapcsolatban maradni az ügyfelekkel, azaz semmilyen ráhatása nincs, nem lehet, de anyagi felelősséget vállalnia kell.
Informátorunk miután abbahagyta a szenvedést, azaz az ingyen munkát, több év eltelte után, csakúgy, mint több társa felszólítást kapott volt munkáltatójától, „megbízójától”, hogy visszamondások miatt több tíz-, több százezer forintot, sőt nem egy esetben több millió forintot fizessen(ek) vissza.
Hősünk, ezt nem tudja elfogadni, igazságérzetét erősen sérti, ezért magáért a többi társáért, valamint azokért akik a jövőben beleeshetnek ebbe a csapdába, átverésbe, végig akarja vinni, és megnyerni az ügyet, hogy ezt ne lehessen többet megcsinálni az emberekkel.
Időközben a multi cég eladta követelését egy adóságbehajtónak.
Dolgozni akaró emberünket persze ez sem rettentette el, és vállalja a pereskedést is igazáért, igazukért, mert hogy perrel fenyegetik őket.
Írta: Ujlaki Tamás Péter
